Nincs engedélyezve a javascript.
Irodalomterápia

Irodalomterápia

A könyvek gyógyíthatnak! Ismerd meg az IRODALOMTERÁPIA módszerét!

Történt már, hogy egy szerelmi csalódás után jólesett egy romantikus könyv, vagy egy veszteség után olvastam olyat, ami átsegített egy nehezebb időszakon. Önbizalomhiányos perceimben is találtam már olyan könyvet, ami kúraként hatott a lelkemre. Ez az alapja az irodalomterápiának. Csoportosan olyan versekkel, novellákkal foglalkozunk, amelyek kiválóak terápiás feldolgozásra. Legyen szó legmélyebb vágyainkról, féltékenységről, szülőkkel való kapcsolatról vagy épp testképünkről. Már több mint egy éve dolgozom irodalomterapeutaként, öt terápiás sorozaton vagyok túl, ami azt jelenti, már közel ötven ember járt hozzám önismereti csoportjaimba.

Az olvasás hiszem, hogy terápiának is kiváló. Én legalábbis számtalanszor éreztem már, hogy egy-egy könyv úgy hat rám, mint egy önfejlesztő kezelés. Szerintem ráadásul az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek. Ez amolyan hitvallásom is, nem hiába tűztem ki missziómnak az olvasásnépszerűsítést. Több mint egy éve már, hogy teljesen véletlenül megismerkedtem az irodalomterápia módszerével.

Részt vettem egy ülésen, de már akkor az érdekelt, hogyan képezhetném magam csoportvezetővé, ugyanis 10 év riporteri múlttal a hátam mögött először találkozott életem két legfontosabb területe: az önismeret és az irodalom. Hogy hogy nem, éppen indult egy képzés, így mára már csoportokat vezetek. Öt csapattal dolgoztunk együtt az elmúlt egy év során. Teljesen különböző emberek, mind egytől-egyig csodálatosak, és nemcsak nekik, hanem nekem is elképesztően sokat adtak ezek az alkalmak, rengeteget változtam és fejlődtem a saját magam területén.

Na de hogyan is néz ki egy ilyen terápia?

Na de hogyan is néz ki egy ilyen terápia?

Sokan ezt kérdezik először. Teljesen érthetően. Anélkül, hogy bármi fontosan elárulnék arról, mi is történik egy-egy ülésen, ugyanakkor ne csak rébuszokban beszéljek, annyit mondhatok, hogy ez egy önismereti foglalkozás, ahol az irodalom "csupán" apropó, mankó. Azt látom, manapságnagyon kevesen foglalkoznak önmagukkal, a lelkükkel.

Egyre kevesebb a kommunikáció otthonis, nem csak a munkahelyeken. Rettentő sok frusztrációt okozó dologgal szembesülünk nap nap után, ésiszonyúan sok fájdalmat nyelünk le, anélkül, hogy kimondanánk. Az ország kollektív mentális állapotát elnézve mindenkire ráférne egy kis személyiségfejlesztés. Nos itt más nem történik: hetente két órában beszélgetünk a lelkünkről, ám egy irodalmi szöveg, apropóján és az én kérdéseim (majd feladataim) mentén.

Több ez mint egy irodalmi klub!

A foglalkozás nem csak a szöveggel, sokkal inkább a megdolgozandó területtel foglalkozunk. Legyen szó anyáról, apáról, testvérekről, munkahelyi konfliktusokról, testképről, legmélyebb vágyainkról, vagy akár a gyászról. Kreatív feladatokkal hozzuk ki magunkból azokat a mély érzéseket, amelyek a terápia végeztével nagyban hathatnak a személyiségfejlődésünkre. Kérdések merülhetnek benned fel, melyekre saját magadtól kaphatsz válaszokat, avagy persze a csoporttól.

Ami fontos: sosem arra az iskolából ismerős kérdésre keressük a választ egy szöveg megismerése (közös felolvasása) után, hogy "mit gondolt a költő/író?" hanem arra, hogy "Te hol vagy a szövegben?”

A csoport csodája

Nyolc-tíz fős zárt csoportban dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a résztvevők vállalják, hogy 8 héten át minden alkalommal eljönnek a foglalkozásokra. Kiszállni ki lehet, beszállni menet közben már nem. Tulajdonképpen ezt jelenti a zárt csoport.

Jómagam számos személyiségfejlesztő "szeánszt" végigjártam már, de sokszor egyedül voltam. A csoportos forma viszont - nemrégiben értettem meg -, hatalmas lehetőség a fejlődésre. Segít abban, hogy több nézőpontot ismerjünk meg, az empátiánkra is jó hatással van, arról nem beszélve, hogy a saját problémáinkat egészen más szemszögből vizsgálhatjuk meg, pusztán azzal, hogy (kezdetben) idegenekkel kibeszéled.

Egyébként sokan éppen ettől félnek a leginkább, hogy vadidegen emberek előtt kell kitárniuk a lelküket, de az a tapasztalatom, hogy a legfélénkebb ember is bimbózó rózsaként nyílik ki a végére. Hihetetlen ereje van annak, hogy idegenek mesélnek egymásnak az életükről, és látni azt, hogyan lesznek egy összeszokott csapat a végére (akár valódi barátok) csodálatos élményt jelent nekem is. Ha viszont nagyon félénknek érzed magad is fontos leszögeznem: semmi sem kötelező. Mindenki annyit visz haza egy-egy foglalkozásból amennyit beletesz. Ha visszahúzódó, megfigyelő álláspontra helyezkedsz a találkozókon, azt is megteheted, de tudd: a saját fejlődésnek akkor éppen te magad leszel gátja!

Jelentkezési lap

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, kérlek töltsd kis a jelentkezési lapot