Nincs engedélyezve a javascript.
Nekem az olvasás olyan, mint másnak az evés. Létfunkció

Nekem az olvasás olyan, mint másnak az evés. Létfunkció

híradós műsorvezető, a Nincs időm olvasni kihívás alapítója, vezetője, olvasásnépszerűsítő, irodalomterapeuta, riporter, podcaster

A sorsom és szerencsém 22 évesen repített a híradós székbe. Mindez úgy történt, hogy szegedi egyetemi tanulmányaimmal párhuzamosan elkezdhettem - egy mentoromnak köszönhetően - gyakornokoskodni a szegedi helyi televízióban. Voltam riporter, rendezőasszisztens, sőt a súgót is én tekertem a hírolvasónak, mire egyszer csak felajánlották, hogy próbáljam ki magam élő adásban. Ott lettem a hírek szerelmese. Két év helyi tévézés után aztán lehetőség adódott, hogy valami újba vágjak bele, így éltem is vele. Újságíróként is kipróbáltam magam (az azóta sajnos már megszűnt) Szegedcafe online lapnál, sőt mi indítottuk a nulláról a lapot. Csodálatos egy évet töltöttem ott, izgalmas volt részt venni egy online médium megalapításában, de egy évvel később a sorsom Budapestre szólított. A SportKlub Televíziónál műsorvezetőt kerestek, és engem választottak egy több körös casting után. Ott pontosan két esztendőt töltöttem. Voltam hírolvasó Világi Péterrel váltásban, és magazinműsorokba riporterkedtem. Ami igazán nagy dolog volt viszont, hogy megélhettem, hogy saját műsorom volt. A Pályán Kívül című sportoknyomozó műsor szerkesztője, műsorvezetője lehettem. Azóta is borzasztóan büszke vagyok azokra a riportokra. Fantasztikus évek voltak, elképesztő embereket ismertem meg. Habár azóta elsodródtam a sporttól, igyekszem azért olyankor ilyen témájú riportokat is forgatni az RTL Híradóba. Azokból az időkből a legemlékezetesebb az akkor kézilabda szövetségi kapitánnyal, Mocsai Lajossal készített speciális portrém, amiben először nekem mutatta meg felsőmocsoládi kastélyát.

Aztán jött a „kiskunhalasi álom”. Az RTL Klub ugyanis D. Tóth András mellé egyszercsakhíradós partnert keresett, és a castingok után engem választottak. Azóta pedig itt vagyok, ésigyekszem helyt állni. Habár D. Tóth Andrással két év közös munka után elváltak útjaink, egyrészt egy igazi barátotismerhettem meg benne, azóta is kiváló a kapcsolatunk, másrészt egy hasonlóan elképesztőkvalitású partnert, Rábai Balázst kaptam „helyette”, magam mellé. Már egy éve vezetjük együtt ahétvégéket, és egészen remek az összhang közöttünk.Óriási megtiszteltetés, hogy a Szegedi Tudományegyetem „öreg diákként” visszahívotttanítani, így egy szerkesztő kollégámmal közösen tartunk gyakorlati órát az SZTE-n. Igazánmegtisztelő immár oktatóként visszajárni az egyetemre. Már a második tavaszi kurzust tartjuk.
Szabadidőmben rengeteget sportolok. Legyen ez funkcionális torna, edzőterem, görkorcsolya, vagy tánc. Az életem a mozgás! Szenvedélyem pedig az olvasás. Igyekszem az olvasásnépszerűsítés területén tevékenykedni, így 2017 januárban elkezdtem egy nyilvános „olvasó-kihívást”, amelyben a résztvevők feladata, hogy havonta egyetlen könyvet elolvassanak az általam megadott témában. Hihetetlen csapatverődött össze, már több mint 16 ezren csatlakoztak. (#12honap12konyv) Nagyon szeretném afiatalokkal is megismertetni az olvasás szeretetét. (Ezért használom az #olvasnimeno hashtaget)Folyton azon dolgozom, hogy ehhez kapcsolódó projekteket találjak ki.